Miután kitakarítottam a konyhát, eszembe jutott, sütök a férjemnek némi csokis-túrós batyut. Persze, a végére minden újra, sőt még inkább trutymacsos lett. Aztán, arra gondoltam, miután ismét rendberaktam a terepet, hogy a megmaradt tojásfehérjét, kivételesen nem a kutyók kapják, hanem, ha már ilyen menyecske-napom van, ugyan sütök már magamnak is valami lájtosat. Keményre vertem a fehérjét, megédeskéztem, majd óvatosan beleforgattam kevéske tejben feloldott, cukrozatlan karamellás pudinport, beledobtam egy felkockázott almát, végül hozzáreszeltem egy citrom héját. sütőben 10 perc alatt habosra sült. Kivettem, megettem. Elmosogattam, le- és eltörölgettem. Felmostam.
Eleredt az eső. Nem baj, mert számítottam rá, délelőtt a fűhiátusokat felkapáltam, gereblyéztem, fűmagot kiszórtam, elegyengettem. A zuhogó esőben viszont végre jöhetett a legfontosabb mozzanat: a pacsmagolás és döngölgetés. Hát döngölgettünk 10 lábbal, rendesen. A szomszéd kertésze az eresz alól figyelte a műveletet, bár szerintem lövése nem volt, hogy mi a fenét csinál két kutya meg egy nő a zuhogó esőben a kert random pontjain ugrálva, masírozva, dobbantgatva, mindezt igen céltudatosan.
Mikor már átjárt az égi lé, bejöttem, majd bejöttünk. A konyha közepén a kisebbik eb természetes ergonómiája folytán megrázta magát. Ekkor 34 mimikai izmom rándult meg. Kitakarítottam. Gondoltam, erre aztán iszom egy kávét, mert nehogymár. Kávésüveget levettem, és egyben ejtettem. Üveg szét, kávé szana.
pepe hehe.
hát ennyi.
Tíz év alatt, másképpen görbülnek az utak.
Akinek a magyar mezőgazdaság, a "21. században értelmetlen földturkálás", de nem tud egy kortárs gondolkodót megnevezni; és be kell neki bizonyítani "mitől lenne jobb a makói hagyma, mint a spanyol", vagy miért ér kincset a magyar föld; aki leszarja a magyar emberek többségének helyzetét ("miért nem tanult tovább"), aki mindig csak magára figyel, aki kurvára budapesti lett pár év alatt, aki szerint kultúra csak a fővárosban létezik, aki azt hiszi, mi mind titkon abba a szarhalomba vágyunk, és csak szegények vagy gyávák vagyunk, hogy nem költözünk a nagy putriba be... na, az az ember, a sok kérdés és "bizonygatás" közben rám mutató ujját dugja a prosztatája közelibe és rajzoljon magának nagy sötét könnycseppeket, ha már neki nem fáj ez a baszott szegénység, a magyar gazdák helyzete is móka tárgya az újépítésű sosefény teraszán, és életmódjává lett a városias lelki restség (amíg az interspar heringet és avokádót ád, jól megy az ország) , amitől szenved ez a kutya nép.
Nekem ő és ezek nem barátaim. Taps. Ováció. Rángatózás.
Az alábbiak persze lényegtelen szmötyik.
A fontos az, hogy újra nyílik az ibolya és a pipacs is riszálja még bóbitáit.
Visszajöttek a baglyok, ha este jövök haza, mindig bagolyköpet-törlést végzek (egycipőmről) a bejárati ajtóban.
A Legkisebb felfedezte az emberi evolúció gyenge pontjait, egyelőre csak a kerítés rögzítésekben, de félek, mi lesz később. (Már elkezdődött a butítása(laszti, gumicsont), nehogy eljusson a CERN-be)
Gallyazni kellene, de még hörög a tüdőm, lehet, kifeküdni volna jó, mert gyorsan fáradok, meg lusta vagyok, mint a desznyó.
Még ébren vannak a sünik, vagy csak nálunk jábádéznek, ha komolyabbak, akkor konferenciáznak.
A Nagy bújós lett, úgy néz rám, mintha évek óta nem találkoztunk volna. Szerelem.
A kétlábú szerelemmel, pedig szerelemszerelem. Kimondhatatlan. Rengeteget röhögünk. Hajnalban spontán hülyéztük a másikat, ezen aztán vigyorogva aludtam, majd ébredtem. Ránccá mélyülő gödröcskék.
A másik:
felhívott ma egy hölgy, hogy hol az ő tulajdona.
fogalmam sincs- válaszoltam.
erre olyan ordenáré patáliát csapott a telefonban, ahogy az egy úributanőhöz illik. Mert, hogy képzelem én, hogy a magyar kulturális élet ekkora kincsét csak úgy elkótyavetyélem.
Na, nem, nem az Ásitó inast kezeltem hanyagul, hanem egy kibaszott másolt dvd-t, ami persze el sem tűnt, csak csupán nem jelezte, hogy visszakéri a közös használat után (pfőj, ez milyen perverzül hangzik), így egy fiókban landolt.
Kisnyuszi koromban, még könnyes szemmel kértem volna ezernyi bocsánatot, most, hogy ilyen jól megtermett tulok lettem, csak köszörültem a hangom és befejeztem a mondatot:
fogalmam sincs, de holnap reggelre természetesen önöknél lesz. (azóta ez megtörtént)
-jajó, na azért. -jött a válasz.
És nem bírtam kihagyni, hiszen valóban így volt:
-most fizettem az ... áruházban, ahová azért bringáztam el, mert jutányos az írható dvd ára, ha akarja másolok a magyar kulturális élet ekkora kincséből 10-et minimum.
-ááá, az nem kell. jaj, de felizgattam magam!
És ekkor töröltem ki a telefonból az asszonyságot és az ország egyik legnagyobb kultintézményének sajtóosztályát.
szigorú lettem.
nagyon.
Baz.
Az elmúlt időszak tiszta rémségek cirkusza volt.
Összeszámoltam, 6 emberben csalódtam egyszerre, mélységesen életreszólóan, röhejes szituációban. Azért nevezem röhejesnek, mert életemben nem hittem volna, hogy nem veszi senki sem észre a sárga utat, és inkább a pipacsok közt hömpölyödik.
baz. ez kész:D
Gyerünk,Ottó, Laci, Béla, Feri, Márta, Szilvi, Bea mondjátok el dalban el helyettem is:
http://www.youtube.com/watch?v=vSkP5rIA3oQ
na csá!
Úgy tervezem, jövő héten elverem a Kikás ajándékutalványokat (30 e.), amiket még esküvőre kaptunk, lelkes vagyok, várom, tehát fel kell készülnöm a további opciókra.
- az utalvány már rég lejárt (nyilván, hiszen 2 éves, bocs, akitől kaptuk), de ezt az ügyfélszolga nem tudja kalibrálni, ott, a székesben szembesülök a ténnyel, de daccal viselem, de vér csorog az ínyemen.
- az online függöny választék szerepel a fzikális üzletben is (petra sugárban hányja le a részleget, édesanyja szabadkozik, majd enruhájával törli fel a feldolgozatlan bélsarat nyomában, mint rég).
- mire eljutnék, csődöt jelent és nemzetközileg homlokot padlóra ejt a szentnagy kika
-megszeretem az előző tulajék csipke függönyeit (kétlem)
- megint elővesz a depresszió, és szarok az egészre
hehe
és akkor is!
nekem példaképem,
bár esélyem sem volt, hogy valaha (immár valhalla) is
hasonlíthassak rá szakmailag,
de hetente egyszer megnézem újra és újra és újra...
és mégis mennyi hasonlóság...
http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video&video_id=382278
nem bírom ki, az evolúció csúcsától:
http://www.youtube.com/watch?v=sffSw-et9UM
(aki nem imécil középvezető, az feltétlen olvassa el Graham Chapman Egy hazug ember önéletrajzát, szerintem még lehet kapni, a sok imbécil középvezető, nem kapkodta el)
FIGGGYELEMMM, FIGGGYELEMMMM!
Ma ingyen belémrúgás jár, minden imbécil középvezetőtőőől!
Csaaak sorbaaan, csaaak sorbaaaan!
Mindeeenkiii sorrrrra kerüüül!
A hipppeeeeeer taknyok simogatááásnak is álcááázhatjááák!
Kivéételeees alkaloooom!
Csak tesséééék, csak tessééék!
Ma tőlem bocsánatot kértek! Aztán pedig én.
Jó érzés megbocsátani, és azt kérni is.
Itt és most bocsánatot kérek mindazoktól, akiket valaha is bántottam közvetlenül, vagy közvetve, akiknek bármilyen formában bánatot okoztam, vagy csak egy balog pillanatot;azoktól is elnézést kérek,akiket irritálok, amit egyébként tényleg nem csodálok.
Egy (4) szóval, Bocsássatok meg nekem mind!
Anya szült (bár nem akármilyen), hibátlan nem vagyok.
Sajnálom. Őszintén.
az, hogy minden reggel megkapod a szúrós fogak mosolyát
a reggel kinyíló ajtó
egy világot nyit át,
hogy egy mosolyból, egy hangsúlyból méri az ember magát
örömöt hoz, de ha elferdül
felfejti az a pokol vacak bugyrát,
ez így helyes.
és a legfontosabb elviselni képes
sőt, lehetek, aki vagyok
egy rossz gyerek:
szemtelen és pimasz,
egy feladatom van,
hogy boldog legyek.
rám figyel pókszemével a család
meg a négylábú tartozékok
-ők a további tagok-,
bár az szemben több,
ellenben
szerencse ez
semmi más
nem tettem érte sokat
ha látnátok a szívemet
nem csak a puszta piros szavak,
a vágy is lüktetnének szemetek előtt:
mindenkinek ilyen legyen,
és senkinek sem rosszabb.
Megjött a régi asztalunk. Szüleim elhozták.
Anyukámmal még ki is pöcéztük a kérót, most olyan mint a patika, bazz, én meg mint a hülye háziasszony kis cleanes papírtörlőkkel járok és minden elpottyantott sárdarabot (kertes háznál, cipős, alsószintes bejövéssel ez természetes)
és ma rászóltam szegény Férjre, hogy kiloccsant az ásványvize a konyhapultra. Úristen!
Sárki lettem. Steril sárki.
Most pedig leszarok mindent és kimegyek vadszőlőzni, hogy dúsuljon.
Reggel mosolyogva ébredtem.
Ja és tök jó az szúúúper rouuuuter! Köszi, Papa!
És tök jó a tisztaság! Köszi, Mama!
És tök jó az életem! Köszi, Babám!
És tök vidám minden napközben! Köszi, Kutyák!
És tökre süt a fény! Köszi, Évszak!
És tök nem ciki a bikinis fizimiskám! Köszi, Bringa!
És tök jó a kékfrankos! Köszi, Csongrád!
ja,
ma megkeresett egy ember
szimpatikus volt nagyon
kezén ismerős nyom
munka
kerti
az sárgás barázdák
a bőrkeményedésben
hüvelykujj tetején, tövében
eszembe mosták a nyarat,
meg a szőlőst, ott
a nagyobb tó púpján
tavaly.
Szóval,
ez a borász ember
felkért legyek
legnagyobb ünnepük lányos moderátora
remegett a hangja
belegondoltam
és remegtettük együtt.
mondtam Neki megtisztel,
de ha még egy mondatot ejt
az élőszerű szereplésről
prefélelemtől,de szégyentől nem sújtva
trottyantok oda
magunk közé
a múlt jó szolga
válaszokat hoz
így ajánlottam egy profi kollegínát
a feladathoz.
rinyarinyarinya
de azért jó is ez az időszak
ma mondták, hogy mer én tapasztalt vagyok, ezért a magabiztosság
közben fosok folyamatosan
nincs még kész terv
csak ömlik
hullámzanak a fejemben képek, meg beszédfoszlányok
sorrendbe szerveződnek, aztán értelmüket vesztik
teendőlistákat hordok magamnál
úgy jegyzetelek, mintha másnak üzennék
kihívás
mint a régi szép időkben
a másik fura dolog
hogy 2 évnyi böjt után (minyusz 500 cal)
napi több ezer kalóriát nyomok garatba
és csak fogyok
napi 12 óra ülés mellett
jihá. eljött a pillanat, hogy életmód-tanácsadó
honlapot nyissak
hatodik napja kábé 3 órát alszom
túlpörögtem
bejött ami ellen lázadtam:
négy melós vagyok in one
és apa fájó gyomra
tegnapelőtt hajnalban jelentősen levágtam a hajam
csak fognyomok, bőr nincs az ujjaim végén
-a köröm már évek óta hiánycikk-
felnőttem
nem leszünk kész
Az milyen már,
hogy a nyakadba szakadt
farok munkát,
amit később non-profit
becsületbeli ügyként kezeltél,
lehetetlenné tették megcsinálni adott keretek között
(motiválhatatlan segéd, nulla kapacitás, vak vágó)
és erről illenék holnap referálni
jihá!
új év
régi kihívás:
"fuck me",
ahogy az ikonom mondja.
azt
látjátok, hogy bőgicsél
az, aki elereszt több mint három évet
aki sok hitellel nyakában a semmiséget
választja
sírhat is és aggódhat
bár fedné kicsi mellyét öreg, szürke aszfalt
könnyebb nem lesz, csak hosszabb,
minden évvel
látott eleget, szívta sokszor fogát
megvolt a lényeg
ezt most feladja,
jöjjön egy elvásott fékű, rossz Ford
buckáztassa az örök mosolygásba át.
a városlakóknak mondom:
nyílik az ibolya,
százszorszépezik a százszorszép,
az árvácskák bociszemeikkel figyelnek,
a kutyatej újra széttárta a bóbitáit.
Ma nagyot sétáltam a kutyák Legjobbikával.
A házak közti apró utcákat választottuk,
a városszépítés lemaradottait, ahol még nincs
aszfalt, de pocsolya sok, ezeket kerülgettük (ez mindkettőnkre nem igaz),
amíg meg nem untuk (ez sem igaz mindkettőnkre) a dagonyát,
lekanyarodtunk a Tóhoz.
A Velenceiben az a jó, hogy egyszerűen körüljárható.
Nekivágtunk a nádasnak, hirtelen ötlettől vezérelve (igen, az enyém volt),
bár erre még nem jártunk, izgalmas csapást fedeztünk fel,
uccú neki. Úgyis a Gyűrűk Urát olvasom, vágytam
Lothlórien sárgás fénnyel riszáló tündefáira,
és a Holt-láp iszonytató mocsarára.
Megkaptuk.Eleinte kafa volt, fejet hajtottunk
a zöldellő aljnövényzet koboldjainak,
én térdet és felsőtestet hajtottam a sár előtt
pontosabban abba bele.
De kurjongattunk (én) vidáman,
őseink elfelejtett regéit énekeltük, azokat,
amelyek ráncainkban buggyannak föl, egyre erősebben, minden, a fényben töltött év után.
Jó Uramra gondoltam ott, igencsak kelllemes indulattal.
Alászálltunk hát a nádlidércek földjére.
Föl-föléledő csapásokra vitt lábunk,
de mindannyiszor csalódnunk kellett.
Egyre bentebb jutottunk a két embernyi magas, szálas növények között.
Ám nem kintebb!
Bolyongásunk során, elmésen összetákolt kalyibára leltünk,
lakója otthonosan érezheti magát, hiszen berendezkedvén e föld
hajlatán igencsak szétdobálta,annak egy részét, amit a tárgyi világban magáénak mondhat.
Kutyám szűkölve húzott maga után.
Baldöntéseim okán ismét rossz csapásra jutottunk,
félelmetes, sással, náddal betölt meredély állta utunkat.
Hű társam kész volt kockáztatni négy lába épségét,
s már én is az ugrás mikéntjét fontolgattam,
mikor a felelősség szürke rabmadara elkárálta magát
az égség peremén.
Sohasem talalálnak ránk,törésektől sújtva, beleveszünk a homályba, itt a végtelen, izgő-mozgó nádak
szára tövén.
Elvesztünk hát, jeleztem a Legjobbnak, tudta ő, kétségeim zápját megérezve,
négy sarkára lépett, és megadta magát a sorsnak.
Nem ragozom tovább, legyen elég annyi, hogy kijutottunk.
Épen, ha nem épebben, mint betértünk az elátkozott
élő labirintusba. Épebben, mert világossá vált, kettőnk rezdüléséből
összeáll a világ. Az a világ, amelyben lehet élni, amelyben érdemes élni,
és amiben élni kell, hogy a pillanatoknak varázsa legyen, hogy csupán
kezdődjenek a történetek, és végünk után is a kutyaifjak és embergyerekek
énekeikben mi, az örök pár, csatangoljon...kódorogjunk tovább.
ugye nem bántok senkit
ha lepötyögöm:
egyedül vagyok
voltam már titok
megbízhatatlan tulok
legyőzendő alak,
tudjátok mind,
fáradok
nyerjetek
mit bánom
nyerjétek a saját
kis csatát
az orbitálisnak hitt
nagy csatát
azt az augusztust szeretném újra és újra
mikor mellemen a kutyám kopott karmos ujja
mikor nem bánt,
hogy az idő ott van
a hetekbe varrva
csak mosolyogva mehessek tovább
tovább.
megmutatnám,
napi 200 forintból
hogy lehet bárki boldog
nem nagy befeketetés...
jófejként: a thm is nulla.
akkor mosolyoghatok
ha vállalhatatlan kihívások távol
férjemcsaládkutyám közelben van
utálom magam
nem lehet elvonatkoztatni, kettébe tépni a lelkem
ez a szar
és ez a jó
a mindennapok, azok mindennapok
ébredés után
azonnal tudom, mi a reménytelen dolgom
aznapra
bemártani nem tudok mást
ostorozom
szorongok
nem törődöm
a napjaim
a határidő szolgái
ha mosolygok
akkor éppen
rajzolok
vagy alszom
de leginkább
férjemcsaládkutyám
fallabda
fejem verem
a tapétátlan
fehérségbe
ki lát
amikor ceruza széttörik
sarokba lök
a szótlanság
elcseszik a munkám
mosolygok
megértem
ha nem
kibasznak
velem
elbuktatnak
gallynyi ágak
hogy nézzek szembe a mával
a lelkes féregnek pusztulni kell
lelketlen
taposnak
alább
alább
ne szánjanak
csak a gallyakat
szedjék fel előlem